„Erdélyi
barangolás, kapcsolataink ápolása – Határtalanul” c. pályázat beszámoló
HAT-KP-1-2022/1-000304-VAL-ELS/001
Károlyi
Gáspár Általános Iskola Gönc, 2023. június 02 – 07.
1.
nap
Hajnali 5 órakor indultunk. A szülőktől még egy ölelés a gyermeknek,
óvó, aggódó pillantások. Kényelmesen elhelyezkedtünk az autóbuszban,
búcsút intettünk.
A határon most nem volt várakozás, hamar átkeltünk. Nagykárolyban a
testvériskolánk egyik tanára, Erika néni már várt ránk. Sajnos a
nagykárolyi diákoknak nem volt tanítás az ortodox húsvét miatt, így
csak egyedül jött hozzánk. Együtt sétáltunk a városban. Koszorút
helyeztünk el Kölcsey Ferenc szobránál. A belvárosi református
templomban közelről megcsodáltuk a templom felújított orgonáját.
Tiszteletes úr Károlyi Gáspár munkásságát méltatta, és a templomuk
történetével is megismertetett minket. Majd megkoszorúztuk Károlyi
Gáspár szobrát a templom kertjében. A Gyülekezeti házban
szeretetvendégségben volt részünk; pogácsa, üdítő, csokoládé várta a
gyerekeket. Aztán a kastély kertben sétáltunk, a nagy melegben a
szökőkútnál hűsöltünk.
Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben felkerestük Szenczi Molnár Albert,
egykori gönci lelkipásztor sírját és koszorút helyeztünk el, melynek
emlékszalagján olvasható, hogy az idén is eljutottunk ide a
Határtalanul programmal. Dsida Jenő költő sírja mellett is megálltunk,
megemlékezve róla a Psalmus Hungaricus című versével. A főtéren Mátyás
király monumentális lovas szobra hirdeti számunkra történelmünk dicső
korszakát. Koszorút helyeztünk el az ő tiszteletére is. Megcsodáltuk a
Szent-Mihály templomot, majd Mátyás király szülőházához mentünk,
elolvastuk az emléktáblán lévő szöveget. A gyerekek már nagyon várták,
hogy elfoglaljuk első éjszakára a szállás helyünket a Bethlen Kata
Diakóniai Központ kollégiumában, egy minden igényt kielégítő csodálatos
helyen. Örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy utazásunk utolsó
éjszakáját ismét itt töltjük majd.


2. nap
Reggeli után autóbuszra szálltunk, és magunk mögött hagytuk Kolozsvárt.
A tordai –hasadékhoz mentünk. Annak ellenére, hogy a kora délelőtti
órákban voltunk, sok turistával, iskolás csoportokkal találkoztunk ezen
a népszerű kiránduló helyen. Felmásztunk az átcsúszó- pálya induló
pontjához, hogy egy jó csoportkép hátteréül szolgáljon a
mélység
és magasság. Elindultunk a szurdokban a forrás irányába. Az erdő friss
levegője, a patak csobogása testi – lelki felüdülést jelentett
számunkra. Egymást segítve függő hidakon, szikla peremeken mentünk
végig mentőkötéllel is biztosítva biztonságunkat. Kisebb tériszonytól
szenvedők voltak a csoportban, de bátorítást kaptak tőlünk és senkit
nem hagytunk magára. A fölénk magasodó mészkősziklák, a természet
szépsége csodálatos volt! Kissé hosszúra nyúlt erdei túránk után
Szovátára indultunk. Sétáltunk a Medve – tó partján, körbejártuk a
gyógytavakat is.
Koszorút helyeztünk el a Petőfi szoborra. A Petőfi 200 év kapcsán
beszélgettünk a költő életéről, felidéztünk - a
gyerekek
által már ismert – Petőfi verseket. Egy jó fagylalttal tettük
emlékezetesebbé látogatásunkat.
Parajdon, a sóbánya pénztáránál hosszú sorok álltak. Nagyon népszerű ez
a látógató központ. Nemcsak a kíváncsiskodók vannak sokan, hanem a
betegek is, akiknek a bánya sós levegője gyógyítólag hat. Lenn, a bánya
nagysága sok tanulónkat bámulatba ejtett. Nem is értették, miért van
ott annyi játék, kalandpark, sporteszközök, foglalkozási lehetőségek.
Érthető, hiszen gyerekek, felnőttek gyógyulni mennek oda légúti,
illetve tüdőbetegségeikkel. Játék közben pedig gyorsabban telik az idő.
Nagy élmény volt a sóbányát testközelből megtapasztalni!
Farkaslaka felé haladva még megálltunk Korondon. A kirakodó vásár
mindenkinek tetszett. A többség még szívesen maradt volna. Egyben
kíváncsiak voltak, milyen lesz az új szállásuk Farkaslakán. Vacsora
előtt még megkoszorúztuk Tamási Áron sírját , ahol Hadnagy Jolán, a
Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke méltatta a székely
írófejedelmet. Estére mindenki elfoglalta szálláshelyét a kétszemélyes,
nyárias faházakban.


3. nap
Vasárnap reggel a Jézus szíve kilátóhoz mentünk a Gordon – hegyre.
Élmény volt, hogy terepjáróval felvittek minket a kilátó aljába,
ugyanis több kilométerre van a szállásunktól. Szeles, borús idő volt,
de a jó hangulatot ez sem tudta letörni. Mire felértünk az eső is
eleredt, még érdekesebbé, kalandosabbá tette a kilátó megmászását. A
panorámát a sűrű felhő valamelyest akadályozta, a mászás élménye
azonban a miénk maradt. Vacogtunk hazafelé a terepjárón, szerencsére
senki sem betegedett meg.
Június 4-e volt. Délelőtt kezdődtek a Nemzeti Összetartozás Napja
rendezvényei. Ünnepi szentmisére mentünk a katolikus templomba. Nagyon
sokan eljöttek, a mise hozzátartozott az azt követő ünnepélyes
megemlékezéshez. Megható, egyben felemelő érzés volt, hogy részesei
lehettünk a település rendezvényének. Sok más résztvevővel együtt mi is
helyeztünk el koszorút a Trianoni emlékműre. Csoportunk meghívást
kapott az ünnepi ebédre is, nagyon jól esett. Köszönettel tartozunk
vendéglátóinknak. Délután a Karakürt együttes koncertjére mehettünk
Farkaslaka kulturális központjába, a Kultúrcsűrbe. Érdekes, rendkívüli
zenei élményben volt részünk. A Karakürt zenekar a magyar szellemi
hagyomány útját járja. A gyerekek jól tudták kapcsolni történelmi
tanulmányaikhoz. ismereteik bővültek a magyar – török barátságról.
Vörösmarti Anikó és Vörösmarti Imre ethno-folk zenéje nagyon tetszett
nekünk. Vacsora után táncházba voltunk hivatalosak a Kultúrcsűrbe.
Gyerekeink ismerkedtek és együtt ünnepeltek a helyi fiatalokkal, a
kapcsolatépítésnek ez egy jó napja volt.

4. nap
Hétfőn, reggeli után elfoglaltuk helyünket a kisbuszban és Máréfalváig
meg sem álltunk. Székelykapuiról nevezetes ez a település. Megcsodáltuk
a székelykapukat. megfigyeltük a kapun lévő motívumokat. Fotókat
készítettünk, otthon majd rajzolnak, festenek a fotók segítségével a
gyerekek. Csíkszeredán meglátogattuk a Petőfi Sándor Általános Iskolát,
majd emlékszalagot helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál.
Csíksomlyó mára első számú zarándokhellyé vált Székelyföldön.
Gyönyörködtünk és megpihentünk a Kegytemplomban majd felmentünk a
Somlyó nyeregbe, hogy megnézzük a búcsú helyszínét, ahová több
szászezer magyar ember zarándokol évente.
Nyergestetőn koszorút helyeztünk el a szabadságharcban
elesettek
emlékművénél. A kopjafás emlékhelyen dolgoztunk is. Gönc város két
kopjafáját a fiúk csiszolták, majd lazúr festékkel lekenték. A lányok
emlékszalagot kötöttek a kopjafákra. Nagy hatással volt a gyerekekre ez
a rengeteg kopjafa. Körbejártunk közöttük, kíváncsian olvasgattuk,
Magyarország, sőt a nagyvilág mely részéből állítottak emléket a
szabadságharc hőseinek.
Kézdiszentlélek testvértelepülése Göncnek. Ez a kapcsolat életszerű,
hiszen egymás meglátogatása évente kétszer – háromszor is
megvalósul. Az Apor István Általános Iskolában találkoztunk az iskola
vezetéssel, diákokkal nem, mert a pedagógus sztrájk miatt nem volt
tanítás. Balogh Tibor polgármester úr vendégül látott minket a
hivatalában, és beszélt nekünk Kézdiszentlélekről. A közeli
viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól.
Kézdivásárhelyen megálltunk a főtéren, koszorút helyeztünk el
Gábor Áron szobránál. A gyerekek jól ismerik a Gábor Áron rézágyúja c.
népdalt, így elénekeltük, ezzel is színesebbé téve a koszorúzást.
Elmondták mit tanultak az ágyúöntőről, beszélgettünk a
szabadságharcról. Jó volt a főtéren üldögélni, beszélgetni.
Csernátonban a Haszmann Pál tájmúzeumba otthonról három régmúlt időkben
használt tárgyat hoztunk; szövőládát, borjúláncot és marharépa
feszegetőt. Korábbi években más eszközökkel is bővítettük már a múzeum
állományát, például az 1960 –as évekbeli rádióval. Sajnos Pali bácsi
már nincs közöttünk, de a lányai tovább viszik az örökségét,
szellemiségét, működtetik a múzeumot. Nézelődtünk, beszélgettünk velük.
A fiúknak elsősorban a régi mezőgazdasági gépek tetszettek. Amelyikre
tehették, felültek, kormányoztak, zúgtak-búgtak, mintha a cséplőgép
életre kelt volna. A lányok a kályhamúzeum antik darabjaiban
gyönyörködtek, fotókat készítettek. Éhesen, fáradtan, de élményekben
gazdagon tértünk vissza Farkaslakára. Jól esett a finom vacsora!



5. nap
Kedden reggeli után a Gyergyói havasok felé indultunk. Meredek erdei
utakon, szerpentineken haladtunk egyre feljebb és feljebb. Az 1256
méter magas Pongrác-tető volt az első úticélunk. A hegységen áthaladó
út köti össze a Gyergyói-medencét Békással. Az autóbuszból kiszállva
éreztük a friss, erős hegyi levegőt. Fotókat készítettünk, finom
termelői havasi mézet vásároltunk, gyönyörködtünk a tájban.
Majd a Gyilkos-tóhoz indultunk. Ez egy természetes torlasztó a
Hagymás-hegységben. A tó 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről
lecsúszó törmelék következtében. A környék és a Gyilkos tó üdülőtelep.
Fotókat készítettünk a tó partján, megbeszéltük a tó keletkezéséről
szóló legendát. A finom lángos vagy fagylalt után üldögéltünk egy
kicsit, aztán utaztunk tovább.
Nemzeti parkban jártunk, a Nagyhagymási Nemzeti Parkban. Felhívtuk a
gyerekek figyelmét a természeti értékek védelmére, természeti
örökségünk megőrzésére. Megérkeztünk a Békás-szorosba. Gyalog indultunk
a szoros megtekintésére. Szigorúan „libasorban”, hiszen a látogatók
sokaságától mindig nagy a forgalom. A szorost 200-300 méter magas
sziklafalak és hegycsúcsok fogják közre. Nem is tudtuk, hogy magunk elé
nézzünk vagy az ég felé, ahol a sziklafalakat csodálhattuk. A
Békás-szorosnak van patakja is, a patak parton haladtunk lefelé. A
hegyi patak zúgása, a hegycsúcsok szépsége, magassága mindegyik
gyermeket elkápráztatta. Szebbnél – szebb fotókat készítettünk.
Gyergyószentmiklóstól gyönyörű fenyvesek között kapaszkodik az út a
Bucsin-tetőn keresztül. A hágó legmagasabb pontja 1287 méter
tengerszint feletti magasságban található. A Bucsin-tetőn megálltunk
egy pihenőre. Megérte a gyönyörű kilátás, jó levegő miatt. Majd
igyekeztünk Kolozsvárra, hiszen a kedd éjszakát már ott töltöttük a
Diakónia kollégiumában. Vacsorára értünk a szállásra, ahol már vártak
minket. A gyerekek örültek, mert ugyanazokat a szobákat kapták,
amelyekben az első éjszakát töltötték.

6. nap
Elérkezett az utolsó napunk. Reggeli után alapos pakolás következett.
Minden gyermek figyelmét felhívtuk, semmit ne hagyjanak a szálláson.
Indulás előtt mi is ellenőriztük a szobákat a rendrakás miatt.
Hazafelé megálltunk Kőrösfőn, nézelődtünk az egykoron szebb napokat is
megélt kirakodóvásáron. Bánffyhunyadon átutazva megnéztük a cigány
pagodákat (palotákat). Nem értették a gyerekek, sok közülük miért van
fél kész állapotban, miért tűnnek lakatlanoknak. És egyáltalán egy
család hogyan élhet életvitel szerűen ekkora házban. Beszélgettünk
ezekről és nagyon érdekelte őket.
Következő megállóhelyünk Királyhágó volt. A Réz– hegységben 582 m
magasságban található hágó. A környéket számos turista keresi fel,
magyaroknak szinte kötelező megállóhely. Erdély kapujának is nevezik.
Megálltunk mi is. Gyönyörködtünk a kilátásban. Fotókat készítettünk.
Beszélgettünk a történelmi időkről.
Nagyvárad volt az utolsó úticélunk. Az Ady Endre Emlékmúzeumot
szerettük volna megnézni. Elmondtuk a gyerekeknek, hogy ehhez a
városhoz ezer szál fűzte a költőt. Négy évig újságíró volt itt. Sok
barát és egy nagy szerelem - Diósiné Brüll Adél, kit a
verseiben
Lédának nevez – is ehhez a városhoz kötötte. Nagyvárad mindig is élen
járt a költőóriás örökségének ápolásában. A”Körös- parti
Athén
ahogyan Ady Endre nevezte a várost, megváltozott. Város felújítási
munkák miatt , lezárták azt a gyalogos közlekedésre szánt hidat,
amelyen mennünk kellett volna, így nem jutottunk el a múzeumba. Szent
László szobrát is kerestük, mert a főtérről eltávolították , de hosszas
gyaloglás után sem találtunk rá.
Városnéző túránk érdekes volt. Sétáltunk a Sebes-Körös partján, ott
ahol 120 évvel ezelőtt Ady Endre is naponta járt. Ha így gondolunk rá,
felemelő érzés.
Indultunk hazafelé. Élményekkel telve, kicsit fáradtan, de boldogan! Az
autóbusz érkezését már várták a szülők. Ölelések, puszik, mert megjött
a gyermek, világot látott! Lesz miről mesélni otthon!


Mi is megelégedéssel zártuk a programot. A tervezettben előírtakat
teljesítettük, a gyerekek arcán boldogságot láttunk, ők is és mi is
gazdagabbak lettünk egy erdélyi kirándulással.