Határtalanul 2023

„Erdélyi barangolás, kapcsolataink ápolása – Határtalanul” c. pályázat beszámoló
HAT-KP-1-2022/1-000304-VAL-ELS/001
Károlyi Gáspár Általános Iskola Gönc, 2023. június 02 – 07.

1. nap

Hajnali 5 órakor indultunk. A szülőktől még egy ölelés a gyermeknek, óvó, aggódó pillantások. Kényelmesen elhelyezkedtünk az autóbuszban, búcsút intettünk.
A határon most nem volt várakozás, hamar átkeltünk. Nagykárolyban a testvériskolánk egyik tanára, Erika néni már várt ránk. Sajnos a nagykárolyi diákoknak nem volt tanítás az ortodox húsvét miatt, így csak egyedül jött hozzánk. Együtt sétáltunk a városban. Koszorút helyeztünk el Kölcsey Ferenc szobránál. A belvárosi református templomban közelről megcsodáltuk a templom felújított orgonáját. Tiszteletes úr Károlyi Gáspár munkásságát méltatta, és a templomuk történetével is megismertetett minket. Majd megkoszorúztuk Károlyi Gáspár szobrát a templom kertjében. A Gyülekezeti házban szeretetvendégségben volt részünk; pogácsa, üdítő, csokoládé várta a gyerekeket. Aztán a kastély kertben sétáltunk, a nagy melegben a szökőkútnál hűsöltünk.
Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben felkerestük Szenczi Molnár Albert, egykori gönci lelkipásztor sírját és koszorút helyeztünk el, melynek emlékszalagján olvasható, hogy az idén is eljutottunk ide a Határtalanul programmal. Dsida Jenő költő sírja mellett is megálltunk, megemlékezve róla a Psalmus Hungaricus című versével. A főtéren Mátyás király monumentális lovas szobra hirdeti számunkra történelmünk dicső korszakát. Koszorút helyeztünk el az ő tiszteletére is. Megcsodáltuk a Szent-Mihály templomot, majd Mátyás király szülőházához mentünk, elolvastuk az emléktáblán lévő szöveget. A gyerekek már nagyon várták, hogy elfoglaljuk első éjszakára a szállás helyünket a Bethlen Kata Diakóniai Központ kollégiumában, egy minden igényt kielégítő csodálatos helyen. Örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy utazásunk utolsó éjszakáját ismét itt töltjük majd.

2. nap

Reggeli után autóbuszra szálltunk, és magunk mögött hagytuk Kolozsvárt. A tordai –hasadékhoz mentünk. Annak ellenére, hogy a kora délelőtti órákban voltunk, sok turistával, iskolás csoportokkal találkoztunk ezen a népszerű kiránduló helyen. Felmásztunk az átcsúszó- pálya induló pontjához, hogy egy jó csoportkép hátteréül szolgáljon a mélység és magasság. Elindultunk a szurdokban a forrás irányába. Az erdő friss levegője, a patak csobogása testi – lelki felüdülést jelentett számunkra. Egymást segítve függő hidakon, szikla peremeken mentünk végig mentőkötéllel is biztosítva biztonságunkat. Kisebb tériszonytól szenvedők voltak a csoportban, de bátorítást kaptak tőlünk és senkit nem hagytunk magára. A fölénk magasodó mészkősziklák, a természet szépsége csodálatos volt! Kissé hosszúra nyúlt erdei túránk után Szovátára indultunk. Sétáltunk a Medve – tó partján, körbejártuk a gyógytavakat is.
Koszorút helyeztünk el a Petőfi szoborra. A Petőfi 200 év kapcsán beszélgettünk a költő életéről, felidéztünk - a gyerekek által már ismert – Petőfi verseket. Egy jó fagylalttal tettük emlékezetesebbé látogatásunkat.
Parajdon, a sóbánya pénztáránál hosszú sorok álltak. Nagyon népszerű ez a látógató központ. Nemcsak a kíváncsiskodók vannak sokan, hanem a betegek is, akiknek a bánya sós levegője gyógyítólag hat. Lenn, a bánya nagysága sok tanulónkat bámulatba ejtett. Nem is értették, miért van ott annyi játék, kalandpark, sporteszközök, foglalkozási lehetőségek. Érthető, hiszen gyerekek, felnőttek gyógyulni mennek oda légúti, illetve tüdőbetegségeikkel. Játék közben pedig gyorsabban telik az idő. Nagy élmény volt a sóbányát testközelből megtapasztalni!
Farkaslaka felé haladva még megálltunk Korondon. A kirakodó vásár mindenkinek tetszett. A többség még szívesen maradt volna. Egyben kíváncsiak voltak, milyen lesz az új szállásuk Farkaslakán. Vacsora előtt még megkoszorúztuk Tamási Áron sírját , ahol Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke méltatta a székely írófejedelmet. Estére mindenki elfoglalta szálláshelyét a kétszemélyes, nyárias faházakban.

3. nap

Vasárnap reggel a Jézus szíve kilátóhoz mentünk a Gordon – hegyre. Élmény volt, hogy terepjáróval felvittek minket a kilátó aljába, ugyanis több kilométerre van a szállásunktól. Szeles, borús idő volt, de a jó hangulatot ez sem tudta letörni. Mire felértünk az eső is eleredt, még érdekesebbé, kalandosabbá tette a kilátó megmászását. A panorámát a sűrű felhő valamelyest akadályozta, a mászás élménye azonban a miénk maradt. Vacogtunk hazafelé a terepjárón, szerencsére senki sem betegedett meg.
Június 4-e volt. Délelőtt kezdődtek a Nemzeti Összetartozás Napja rendezvényei. Ünnepi szentmisére mentünk a katolikus templomba. Nagyon sokan eljöttek, a mise hozzátartozott az azt követő ünnepélyes megemlékezéshez. Megható, egyben felemelő érzés volt, hogy részesei lehettünk a település rendezvényének. Sok más résztvevővel együtt mi is helyeztünk el koszorút a Trianoni emlékműre. Csoportunk meghívást kapott az ünnepi ebédre is, nagyon jól esett. Köszönettel tartozunk vendéglátóinknak. Délután a Karakürt együttes koncertjére mehettünk Farkaslaka kulturális központjába, a Kultúrcsűrbe. Érdekes, rendkívüli zenei élményben volt részünk. A Karakürt zenekar a magyar szellemi hagyomány útját járja. A gyerekek jól tudták kapcsolni történelmi tanulmányaikhoz. ismereteik bővültek a magyar – török barátságról. Vörösmarti Anikó és Vörösmarti Imre ethno-folk zenéje nagyon tetszett nekünk. Vacsora után táncházba voltunk hivatalosak a Kultúrcsűrbe. Gyerekeink ismerkedtek és együtt ünnepeltek a helyi fiatalokkal, a kapcsolatépítésnek ez egy jó napja volt.

4. nap

Hétfőn, reggeli után elfoglaltuk helyünket a kisbuszban és Máréfalváig meg sem álltunk. Székelykapuiról nevezetes ez a település. Megcsodáltuk a székelykapukat. megfigyeltük a kapun lévő motívumokat. Fotókat készítettünk, otthon majd rajzolnak, festenek a fotók segítségével a gyerekek. Csíkszeredán meglátogattuk a Petőfi Sándor Általános Iskolát, majd emlékszalagot helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál.
Csíksomlyó mára első számú zarándokhellyé vált Székelyföldön. Gyönyörködtünk és megpihentünk a Kegytemplomban majd felmentünk a Somlyó nyeregbe, hogy megnézzük a búcsú helyszínét, ahová több szászezer magyar ember zarándokol évente.
Nyergestetőn koszorút helyeztünk el a szabadságharcban elesettek emlékművénél. A kopjafás emlékhelyen dolgoztunk is. Gönc város két kopjafáját a fiúk csiszolták, majd lazúr festékkel lekenték. A lányok emlékszalagot kötöttek a kopjafákra. Nagy hatással volt a gyerekekre ez a rengeteg kopjafa. Körbejártunk közöttük, kíváncsian olvasgattuk, Magyarország, sőt a nagyvilág mely részéből állítottak emléket a szabadságharc hőseinek.
Kézdiszentlélek testvértelepülése Göncnek. Ez a kapcsolat életszerű, hiszen egymás meglátogatása évente kétszer – háromszor is megvalósul. Az Apor István Általános Iskolában találkoztunk az iskola vezetéssel, diákokkal nem, mert a pedagógus sztrájk miatt nem volt tanítás. Balogh Tibor polgármester úr vendégül látott minket a hivatalában, és beszélt nekünk Kézdiszentlélekről. A közeli viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól.
Kézdivásárhelyen megálltunk a főtéren, koszorút helyeztünk el Gábor Áron szobránál. A gyerekek jól ismerik a Gábor Áron rézágyúja c. népdalt, így elénekeltük, ezzel is színesebbé téve a koszorúzást. Elmondták mit tanultak az ágyúöntőről, beszélgettünk a szabadságharcról. Jó volt a főtéren üldögélni, beszélgetni.
Csernátonban a Haszmann Pál tájmúzeumba otthonról három régmúlt időkben használt tárgyat hoztunk; szövőládát, borjúláncot és marharépa feszegetőt. Korábbi években más eszközökkel is bővítettük már a múzeum állományát, például az 1960 –as évekbeli rádióval. Sajnos Pali bácsi már nincs közöttünk, de a lányai tovább viszik az örökségét, szellemiségét, működtetik a múzeumot. Nézelődtünk, beszélgettünk velük. A fiúknak elsősorban a régi mezőgazdasági gépek tetszettek. Amelyikre tehették, felültek, kormányoztak, zúgtak-búgtak, mintha a cséplőgép életre kelt volna. A lányok a kályhamúzeum antik darabjaiban gyönyörködtek, fotókat készítettek. Éhesen, fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk vissza Farkaslakára. Jól esett a finom vacsora!

5. nap

Kedden reggeli után a Gyergyói havasok felé indultunk. Meredek erdei utakon, szerpentineken haladtunk egyre feljebb és feljebb. Az 1256 méter magas Pongrác-tető volt az első úticélunk. A hegységen áthaladó út köti össze a Gyergyói-medencét Békással. Az autóbuszból kiszállva éreztük a friss, erős hegyi levegőt. Fotókat készítettünk, finom termelői havasi mézet vásároltunk, gyönyörködtünk a tájban.
Majd a Gyilkos-tóhoz indultunk. Ez egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben. A tó 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A környék és a Gyilkos tó üdülőtelep. Fotókat készítettünk a tó partján, megbeszéltük a tó keletkezéséről szóló legendát. A finom lángos vagy fagylalt után üldögéltünk egy kicsit, aztán utaztunk tovább.
Nemzeti parkban jártunk, a Nagyhagymási Nemzeti Parkban. Felhívtuk a gyerekek figyelmét a természeti értékek védelmére, természeti örökségünk megőrzésére. Megérkeztünk a Békás-szorosba. Gyalog indultunk a szoros megtekintésére. Szigorúan „libasorban”, hiszen a látogatók sokaságától mindig nagy a forgalom. A szorost 200-300 méter magas sziklafalak és hegycsúcsok fogják közre. Nem is tudtuk, hogy magunk elé nézzünk vagy az ég felé, ahol a sziklafalakat csodálhattuk. A Békás-szorosnak van patakja is, a patak parton haladtunk lefelé. A hegyi patak zúgása, a hegycsúcsok szépsége, magassága mindegyik gyermeket elkápráztatta. Szebbnél – szebb fotókat készítettünk.
Gyergyószentmiklóstól gyönyörű fenyvesek között kapaszkodik az út a Bucsin-tetőn keresztül. A hágó legmagasabb pontja 1287 méter tengerszint feletti magasságban található. A Bucsin-tetőn megálltunk egy pihenőre. Megérte a gyönyörű kilátás, jó levegő miatt. Majd igyekeztünk Kolozsvárra, hiszen a kedd éjszakát már ott töltöttük a Diakónia kollégiumában. Vacsorára értünk a szállásra, ahol már vártak minket. A gyerekek örültek, mert ugyanazokat a szobákat kapták, amelyekben az első éjszakát töltötték.

6. nap

Elérkezett az utolsó napunk. Reggeli után alapos pakolás következett. Minden gyermek figyelmét felhívtuk, semmit ne hagyjanak a szálláson. Indulás előtt mi is ellenőriztük a szobákat a rendrakás miatt.
Hazafelé megálltunk Kőrösfőn, nézelődtünk az egykoron szebb napokat is megélt kirakodóvásáron. Bánffyhunyadon átutazva megnéztük a cigány pagodákat (palotákat). Nem értették a gyerekek, sok közülük miért van fél kész állapotban, miért tűnnek lakatlanoknak. És egyáltalán egy család hogyan élhet életvitel szerűen ekkora házban. Beszélgettünk ezekről és nagyon érdekelte őket.
Következő megállóhelyünk Királyhágó volt. A Réz– hegységben 582 m magasságban található hágó. A környéket számos turista keresi fel, magyaroknak szinte kötelező megállóhely. Erdély kapujának is nevezik. Megálltunk mi is. Gyönyörködtünk a kilátásban. Fotókat készítettünk. Beszélgettünk a történelmi időkről.
Nagyvárad volt az utolsó úticélunk. Az Ady Endre Emlékmúzeumot szerettük volna megnézni. Elmondtuk a gyerekeknek, hogy ehhez a városhoz ezer szál fűzte a költőt. Négy évig újságíró volt itt. Sok barát és egy nagy szerelem - Diósiné Brüll Adél, kit a verseiben Lédának nevez – is ehhez a városhoz kötötte. Nagyvárad mindig is élen járt a költőóriás örökségének ápolásában. A”Körös- parti Athén ahogyan Ady Endre nevezte a várost, megváltozott. Város felújítási munkák miatt , lezárták azt a gyalogos közlekedésre szánt hidat, amelyen mennünk kellett volna, így nem jutottunk el a múzeumba. Szent László szobrát is kerestük, mert a főtérről eltávolították , de hosszas gyaloglás után sem találtunk rá.
Városnéző túránk érdekes volt. Sétáltunk a Sebes-Körös partján, ott ahol 120 évvel ezelőtt Ady Endre is naponta járt. Ha így gondolunk rá, felemelő érzés.
Indultunk hazafelé. Élményekkel telve, kicsit fáradtan, de boldogan! Az autóbusz érkezését már várták a szülők. Ölelések, puszik, mert megjött a gyermek, világot látott! Lesz miről mesélni otthon!

Mi is megelégedéssel zártuk a programot. A tervezettben előírtakat teljesítettük, a gyerekek arcán boldogságot láttunk, ők is és mi is gazdagabbak lettünk egy erdélyi kirándulással.