Hetedikesekkel Határtalanul!

PÁLYÁZATI BESZÁMOLÓ a Hetedikesekkel Határtalanul! – Erdélyi magyar iskolák meglátogatása.

Erdély történelmi, irodalmi és természeti értékeinek felfedezése című pályázathoz.

A Határtalanul pályázat nem ismeretlen az iskolánkban, hiszen az utóbbi években már kétszer is jártak diákjaink Erdélyben a program segítségével. Ezt a lehetőséget most sem akartuk kihagyni. Vártuk a pályázati kiírást, majd miután ez megjelent kezdetét vette a tervező munka. Izgatottan vártuk, vajon sikeres lesz-e a pályázati anyagunk. A boldogságunk határtalan volt, amikor megtudtuk, hogy nyertesek lettünk. Ekkor kezdődött el igazán a munka, mert egyeztetnünk kellett a buszvezetővel az útvonalat, a szállásadókkal a pontos érkezésünket, az iskolák vezetőivel a közös programokat. Elvégeztük az előzetes feladatokat, melynek része volt az előkészítő órák megtartása, a szülők részletes tájékoztatása szülői értekezlet keretében, valamint felkészültünk a meglátogatandó helyek nevezetességeiből.

Az indulás előtti napokban sokat beszélgettünk a gyerekekkel, igyekeztünk mindenre kiterjedően figyelni: ki az, aki rosszul lehet a hosszú autóbusz úton, milyen ennivalót hozzanak, hogyan öltözködjenek. Végre eljött június 3.-a, és indulhattunk! Hajnali 5 órakor feledve az álmosságot, elfoglaltuk helyünket az autóbuszban

Első állomásunk Nagykároly volt, ahol a helyi iskola diákjai vártak minket. Tanárnőjük vezetésével megnéztük a református templomot, majd kötetlenebb beszélgetésre került sor, amikor is a gyerekek ismerkedhettek egymással. Ezután iskolánk névadójának, Károlyi Gáspárnak a szobrát koszorúztuk meg együtt. Sétáltunk a felújított Károlyi kastély kertjében. A nagykárolyiak vendégszereteteként finom süteményt kaptunk útravalóul. Következő állomásunk Kolozsvár volt. Sajnos az időjárás nem kedvezett esőköpenyben és esernyőkkel felvértezve tekintettük meg a Mátyás szobrot és a Szent Mihály templomot. Szerettünk volna bemenni a templomba, de felújítási munkák miatt zárva volt. Mire a Házsongárdi temetőhöz értünk elállt az eső. Megkerestük Szenczi Molnár Albert sírját. Közel áll hozzánk, hiszen egykor ő is gönci diák volt. A zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert a XVI. század végén Károlyi Gáspárral együtt dolgozott a biblia lefordításán. Kegyeletünket leróva emlékszalagot helyeztünk el a sírjánál. Az első éjszakát Sínfalván töltöttük a Kereki vendégházban. Szállásadónk finom tárkonyos ragulevessel és sertéspörkölttel várt minket. A desszert házi készítésű kézműves csokoládé volt. Vacsora után mindenki elment tisztálkodni és lefeküdni. Nagyon fáradtak voltunk, hiszen korán keltünk, hosszú utat tettünk meg. A kényelmes és otthonos szobákban hamar elaludtunk.

Másnap reggeli után összepakoltuk cuccainkat, mert tudtuk, hogy a következő

éjszakát már Farkaslakán töltjük, de addig még várt ránk egy élményekben gazdag nap. Elsőként a Tordai hasadék felkeresése volt az úticélunk. Gyönyörű táj tárult elénk. Az erdő csendjét csak a patak zúgása törte meg. A sok eső megduzzasztotta a hegyi patakot. A függő hídon való átkelés próbára tette a tériszonytól szenvedőket, de a barátok biztatása sokat segített. A séta során olyan keskeny ösvényeken mentünk végig a sziklák peremén, hogy néhol alig fértünk el. Félelmetes élmény volt, de megérte. A parajdi sóbánya volt a következő állomásunk. Mindenkit elbűvölt a föld mélyében fekvő sóbánya, ahol egy hatalmas belmagasságú látógatóközpontot alakítottak ki. Mini kalandpark, gyermekjátékok, asztalitenisz és sok más érdekesség várja a látogatókat. Többen nem akarták elhinni, hogy minden sóból van, ezért megnyalták a terem falát. Vidám hangulatban töltöttük el az időt, sétáltunk, fotókat készítettünk.

A sóbánya után Farkaslakára igyekeztünk, mert meghívást kaptunk a Nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett megemlékezésre. Hadnagy Jolán óvónő, a farkaslakai Tamási Áron Kulturális Egyesület elnöke már régóta jó ismerősünk, tőle kaptuk a meghívást. 18.00 órától kezdődött a rendezvény. Addigra elfoglaltuk a szállásunkat, ünnepélyesen felöltöztünk. Megható volt, hogy külön köszöntöttek minket göncieket, és az Ajakról érkezett hetedikeseket is. A megemlékezés végén koszorút helyeztünk el a Trianoni emlékműre, majd Tamási Áron sírjához mentünk és megkoszorúztuk. Fáradtan, de lelkiekben gazdagon mentünk vacsorázni. Különleges tájétellel várt a vendéglátónk vacsorára, csorbalevest és párizsi csirkemellett ettünk, majd a faházakban mindenki aludni tért.

és megtekinthessük azt. Közös fényképezkedés, ajándékok átadása, meg egy kis játék, beszélgetés is belefért a találkozóba. Sietnünk kellett, mert Kézdiszentléleken már vártak ránk az iskolában. Útközben megálltunk Kézdivásárhelyen, és megkoszorúztuk Gábor Áron szobrát. Kézdiszentléleken már nagyon vártak minket. Az igazgató úr és a történelem szakos tanárnő vezetett végig az iskolán. Nagyon részletes tájékoztatást adtak. Több tanítási órára is bemehettünk: matematika, testnevelés és történelem órákon voltunk. A vendéglátás része volt az ismerkedés, közös beszélgetés, ajándékok átadása, finom kürtös kalács, tea, gyümölcs ital. Nehéz szívvel váltunk meg a kézdiszentléleki iskolásoktól, de mennünk kellett, mert Csernátonban várt minket Haszmann Pali bácsi, a tájmúzeum vezetője. A múzeum alapjául Haszmann Pál pedagógus és felesége Haszmann Pálné Cseh Ida gyűjteménye szolgál.A harmadik nap programját a farkaslaki iskola látogatásával kezdtük. A reggeli is gyorsabban sikerült, hogy minél előbb odaérjünk az iskolájukba A gyűjtemény óriási anyagot foglal magába: mezőgazdasági gépek, az öntött vaskályhák, az első rádiók, tájházak A múzeum 1973-ban nyitotta meg kapuit. berendezéseikkel együtt, székelykapuk, népviseletek.

Pali bácsi kedves szavakkal fogadott

, leültetett, és beszélt a gyűjteményéről. Egy teljes nap is kevés lett volna, hogy mindent alaposan megtekintsünk. Igyekeztünk, mert Nyergestetőt sem akartuk kihagyni. Itt a szabadságharcos emlékműre és a gönci kopjafára emlékszalagot helyeztünk el. Végezetül bementünk a csíksomlyói kegytemplomba is. Csíksomlyón a hétvégi búcsúra készülődtek, jó volt a templom csendjében elidőzni egy kicsit. Farkaslakára érve jól esett a finom vacsora, fáradtan pihentünk le a kis faházainkban.

A negyedik nap is eseménydús volt.

Reggeli után összepakoltuk a cuccainkat, elköszöntünk vendéglátónktól, és a zeteváraljai víztározóhoz mentünk. Szép, napos idő volt, mindenki sok fotót készített a gyönyörű tájról. A hihetetlen mennyiségű víz látványán és a völgyzáró gát méretein ugyancsak elcsodálkoztunk. Utána a Görgényi-havasokon vitt át az utunk, majd leereszkedtünk a Gyergyói-medencébe, majd újra fel a Gyergyói havasokba. A Pongrácz-tetőn álltunk meg egy újabb pihenőre, ahol csodálatos fényképeket készítettünk. Gyilkos-tónál ebédeltünk, ahol kürtös kalácsot és a helyi jellegzetességet, miccset (grillezett erdélyi kolbászkát) ettünk. A gyilkos tó valódi történetét és a róla szóló legendát is megismerhettük. Következő állomásunk a lélegzetelállító Békás-szoros volt. Rövid gyalogtúrát tettünk a hatalmas sziklák között kanyargó úton. Ezt az élményt mindenkinek át kellene élni. Néhol úgy éreztük, hogy a hatalmas szürke kőtömbök mindjárt összezárulnak a fejünk fölött. Érdekes volt, hogy a hideg szürke színük és a merevségük melengette szívünket. Gyönyörű és lenyűgöző látvány volt. A Bucsin-tetőn át megérkeztünk Szovátára. Nagyon közkedvelt ez a fürdőváros, a magas só tartalmú Medve-tó a legismertebb a tavak közül. Körbejártuk a sóstavakat, elolvastuk a tájékoztatókat, fényképeket készítettünk. Néhányan megszámolták hány lépés a Medve tó kerülete. Az utolsó éjszakát ismét Sínfalván töltöttük. A hétfői éjszaka után már mindenki ismerősként pihent le az ágyára.