HAT-14-01 pályázati beszámoló
Tantárgyi ismeretek bővítése Erdélyben – Határtalanul

Tanárok és diákok egyaránt már nagyon vártuk a Határtalanul pályázat kiírását. A megjelenés után azonnal hozzákezdtünk a programunk megírásához, az útvonal megtervezéséhez. Nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy nyertesek lettünk. Ekkor kezdődött el igazán a munka, mert pontosítani kellett a buszvezetővel az útvonalat, a szállásadókkal a pontos érkezésünket, az iskolák vezetőivel a közös programokat. El kellett végeznünk az előzetes feladatokat (előkészítő órák megtartása, felkészülés a meglátogatandó helyek nevezetességeiből, szülői értekezlet tartása).

Végre eljött az indulásunk ideje, szeptember 17. Hajnali fél ötkor álmosan, de nagy izgalommal szálltunk fel az autóbuszra. Első állomásunk Nagykároly volt, ahol a helyi iskola hetedikesei vártak minket. Itt iskolánk névadójának, Károlyi Gáspárnak a szobrát koszorúztuk meg. Ezután megnéztük a templomot, majd a gyönyörűen felújított Károlyi kastélyt. Ezután meglátogattuk az iskolát. A gyerekek és a tanárok egyaránt szívesen fogadtak minket. Pogácsával és ásványvízzel kínáltak, mi pedig átadtuk nekik az itthon elkészített ajándékokat. Érdekes volt számunkra, hogy a nagykárolyi gyerekek 1998-ban nyomtatott könyvekből tanulnak és a tantermeik berendezése, felszereltsége sokkal egyszerűbb és régebbi, mint nálunk.

Következő állomásunk Kolozsvár volt, ahol megtekintettük a Szent Mihály templomot és a Mátyás szobrot helyi diákokkal és egy idegenvezetővel. Ezután ellátogattunk Mátyás király szülőházához, Az Állami Magyar Opera és Színházhoz, a Bolyai-Egyetemhez. A Házsongárdi temetőben felkerestük a sírját többek között Apáczai Csere János, Reményik Sándor, Dzsida Jenő sírját. Emlékszalagot helyeztünk el az egykori gönci diák, később zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert sírjánál.

A nap végére nem maradt más hátra, mint a szállásunk elfoglalása a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Nagyon finom csorba leves és krumpli gulyás várt minket. Vacsora után mindenki elment tisztálkodni és lefeküdni, mivel nagyon elfáradtunk a sok utazástól.

Másnap, reggeli után Szováta üdülőhely felkeresése volt a célunk. Körbejártuk a sóstavakat, elolvastuk a tájékoztatókat, fényképeket készítettünk. Néhányan megszámolták hány lépés a Medve tó kerülete. Utána a Görgényi-havasokon vitt át az utunk, ahol megálltunk egy üdítőre a Bucsin-tetőn, majd leereszkedtünk a Gyergyói-medencébe, majd újra fel a Gyergyói havasokba. A Pongrácz-tetőn álltunk meg egy újabb pihenőre, ahol csodálatos fényképeket készítettünk. Gyilkos-tónál ebédeltünk, ahol kürtös kalácsot és a helyi jellegzetességet, micset (grillezett erdélyi kolbászkát) ettünk. A gyilkos tó valódi történetét és a róla szóló legendát is megismerhettük az egyik tanuló előadásából. Következő állomásunk a lélegzetelállító Békás-szoros volt. Rövid gyalogtúrát tettünk a hatalmas sziklák között kanyargó úton. Ezt az élményt mindenkinek át kellene élni. Néhol úgy éreztük, hogy a hatalmas szürke kőtömbök mindjárt összezárulnak a fejünk fölött. Érdekes volt, hogy a hideg szürke színük és a merevségük melengette szívünket. Gyönyörű és lenyűgöző látvány volt.

Utunkat tovább folytatván elértünk a zetelakai hatalmas víztározóhoz, ami szintén nagyon szép látványt nyújtott. A hihetetlen mennyiségű víz látványán és a völgyzáró gát méretein ugyancsak elcsodálkoztunk.

Egy kis késéssel érkeztünk Farkaslakára, ahol már nagyon vártak ránk a hetedikes diákok és tanáraik. Hamar összeismerkedtünk velük és vacsora után közösen népdalokat énekeltünk. Majd egy kis esti sétára, városnézésre indultunk velük. Ezúttal senki sem a szállással volt elfoglalva, hanem az új élményekkel, barátokkal. Másnap a reggeli is gyorsabban sikerült, hogy minél előbb odaérjünk az iskolájukba és találkozhassunk velük. Egy magyar órát látogattunk meg, de volt ott vidám éneklés, közös fényképezkedés, ajándékok átadása, meg egy kis játék, beszélgetés is. A nehéz búcsúzkodás után Tamási Áron sírjához mentünk, ahol koszorút helyeztünk el.

Ezután Segesvár felé indultunk. Fehéregyháza határában a Petőfi emlékműnél emlékszalagot helyeztünk el iskolánk nevében, majd Segesvár felé vitt az utunk tovább, ahol felsétáltunk a várba, majd megtekintettük a csodálatos történelmi belvárost.

Egy újabb természeti szépség megtekintése és vizsgálata volt a következő programunk; gyalogtúrát tettünk a Tordai hasadékban. Szerettünk volna növényeket gyűjteni, azokat lepréselni és kiállítani, de sajnos a helyi szabályok nem tették lehetővé ezt a tevékenységet. Így csak megfigyelhettük a növényzetet. A séta során olyan keskeny ösvényeken mentünk végig a sziklák, hogy néhol alig fértünk el. Félelmetes élmény volt, de megérte. Túránk befejeztével elmentünk a tordai sóbányához, majd vissza Kolozsvárra a szállásra.

Utolsó napra hagytuk a nagy bevásárlást a Körösfői népművészeti vásárra. Itt a népi motívumokat is megfigyelhettük a sok ajándéktárgyon. Rengeteg terítőn, ingen és blúzon láttunk szebbnél szebb hímzéseket. Ellátogattunk a körösfői református templomhoz is, ahol megcsodáltuk a négyfiatornyas templomtornyot és a festett kazettás mennyezetet.

Következő megállónk a Királyhágó volt. Itt egy kicsit szomorkás idő fogadott minket egy kis esővel, amit még nem tapasztaltunk Erdélyben. Ezért gyalogtúránk egy kicsit rövidebbre sikeredett a tervezettnél. Megebédeltünk, majd elindultunk utolsó állomásunk, Nagyvárad felé.

Nagyváradon a Lórántffy Zsuzsanna Iskola diákjai és tanárai fogadtak minket egy kis vendégséggel. A vendéglátó diákoknak egy kis ajándékot adtunk át, majd utána elindultunk közös városnézésre. A történelem tanár bácsi vérbeli idegenvezetőként kalauzolt minket végig a városban. Láttuk a Fekete Sas palotát, a Szent László templomot, az Ady múzeumot, az Ady líceumot, egy ortodox zsinagógát.

Rengeteg élménnyel, sok-sok kilométerrel a hátunk mögött indultunk hazafelé az esti órákban. Sohasem élhettük volna át ezt a csodálatos 4 napot, ha nincs a Határtalanul pályázat. Köszönjük a gönci Károlyi Gáspár Általános iskola tanárai és diákjai nevében.

Videó a kirándulásról